TÁRSASÁGI HÍREK
A MAGYAR OPERCÁIÓKUTATÁSI TÁRSASÁG ÉLETÉBÕL
 

A Magyar Operációkutatási Társaság második közgyûlése 1992. május 22-én tiszteletbeli elnökévé választotta Martos Bélát, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének nyugalmazott fõmunkatársát. Annak ellenére, hogy Martos Bélát nem kell bemutatni az operációkutatók hazai táborának, legkevésbé a Szigma olvasóinak, mégis a MOT Elnöksége a következõ szakmai-tudományos életrajz közreadásával is szeretne Martos Béla munkássága elõtt tisztelegni.

Martos Béla szakmai életrajza

    Martos Béla 1920-ban született Budapesten. Miután kitanulta az elektro-mûszerész szakmát, a szegedi és a budapesti tudományegyetemen matematikát és fizikát tanult. A matematika szeretetéhez Kalmár László, Fejér Lipót, Szász Pál és Turán Pál mutatták az utat. A háború után tanári oklevelet szerzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem matematika-fizika szakán. Pályafutását ennek ellenére a közigazgatás területén kezdte. 1949 és 1962 között a Központi Statisztikai Hivatalban, az Országos Tervhivatalban és a Kohó- és Gépipari Minisztériumban dolgozott.
 
    Pályájának kezdeti szakaszát igencsak a változatosság jellemezte. Volt elektro-mûszerész, gépi hurkoló, társadalombiztosítási tisztviselõ, tervhivatali osztályvezetõ és fõmérnök a Kohó- és Gépipari Minisztériumban, miközben szakcikkeket írt munkaügyi kérdésekrõl a Statisztikai Szemlébe, a Munkaügyi Szemlébe és a Közgazdasági Szemlébe.

    1962 óta az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében dolgozik, 1990 óta nyugállományban. Martos Béla szigorú értelemben vett tudományos pályafutása az ötvenes évek vége felé vette kezdetét és ez a kezdet, noha akkor már közel 40 éves volt, ragyogó sikerekkel indult. Elsõ olyan eredményét, amire a nemzetközi tudomány is felfigyelt, a matematikai programozás terén érte el. Abban az idõben a kutatások fõ iránya a legegyszerûbb modelltípus, a lineáris programozási feladat vizsgálatára irányult. Az ennek a feladatosztálynak a megoldására szolgáló szimplex algoritmus ismerete ma már a közgazdász alapmûveltség része. Martos Béla észrevette, hogy az a feladatosztály, ahol két lineáris függvény hányadosának a szélsõértékeit kell meghatározni, sok lényeges tulajdonságában megegyezik a lineáris feladatokkal. Ennek alapján a  világon elsõként oldotta meg a lineáris tört-programozási, vagy az általa bevezetett terminológiát használva a hiperbolikus programozási feladatot, megelõzve az ugyanezzel foglalkozó amerikai és német matematikusokat.

    Martos Béla idevágó eredményei 1960-ban jelentek meg magyar nyelven, de hogy a nemzetközi szakma azonnal felfigyelt ár, bizonyítja, hogy pár éven belül a teljes cikket leközölte angolra lefordítva az egyik vezetõ amerikai szakmai folyóirat, a Naval Research Logistics Quarterly is. Martos Bélának ez a cikke elindítója volt a tört-programozásról (Fractional Programming) szóló irodalomnak, aminek bibliográfiája ma már több száz adatot tartalmaz.

    Martos Béla további vizsgálódásaiban egy érdekes újítást vezetett be. Ahelyett, hogy az adott feladatosztályhoz keresett volna megoldási algoritmust, adott algoritmushoz, nevezetesen a szimplex algoritmushoz keresett olyan feladatosztályt, amelyre az algoritmus mûködik. Ezen vizsgálódásai kapcsán jutott el a linearitás különbözõ általánosításainak (kvázimonotonitás, pszeudo-monotonitás) vizsgálatához. Ezek az eredmények is számos további kutatások kiindulási pontjául szolgáltak, "megfertõzve" számos hazai kutatót is.

    1966-67-ben Ford ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, Cambridgeben (az MIT-n) és Stanfordban folytatott tanulmányokat. 1969-ben (majd 1980-ban újra) a Purdue Egyetemen (Indiana, USA) volt vendégprofesszor egy-egy szemeszterre. 1970-ben elnyerte a matematikai tudományok kandidátusa fokozatot a matematikai programozásban elért eredményeit összegzõ disszertációjával.

    Pár évvel késõbb, 1975-ben, angol nyelvû monográfiában foglalta össze kutatási eredményeit Nonlinear Programming: Theory and Methods címmel. Sok hazai és külföldi szakember szerint ez a könyv akkor a legjobb volt a piacon. El is fogyott egy szálig. De azóta is, jóllehet már több, mint 15 év telt el, és az adott témában sok újabb monográfia is napvilágot látott, könyvét rendszeresen meghivatkozzák az adott terület kutatói.

    Hogy tudományos eredményeit milyen nagyra értékelte az akkori szakmai társadalom, jelzi, hogy beválasztották a Mathematical Programming Society elnökségébe, melynek több éven keresztül volt tagja.

    Matematikai kutatásai széles spektrumot ívelnek át. A tiszta matematikától a releváns alkalmazásokig. A hatvanas években intenzíven tanulmányozta a népgazdaság dinamikus modelljeit, amirõl 1967-ben társszerzõkkel (Andorka Rudolffal és Dányi Dezsõvel) egy könyvet is publikált Dinamikus népgazdasági modellek címmel.

    Martos Béla a hetvenes évek elején kezdett el foglalkozni a szabályozáselmélet közgazdasági alkalmazásaival. Ebbõl a témából elsõ cikkét Kornai Jánossal közösen írta a gazdasági rendszerek vegetatív mûködésérõl, melynek angol nyelvû változata a világ legrangosabb matematikai-közgazdasági folyóiratában, az Econometricában jelent meg 1973-ban. Kornai Jánossal már korábban is több munkában voltak társak: alumíniumipari programozás, kétszintû tervezés stb. Ez a közös munkájuk azonban minden korábbinál gyümölcsözõbbnek bizonyult, egész iskola alakult ki körülöttük. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka az a Martos és Kornai által szerkesztett Szabályozás árjelzések nélkül cím- tanulmánykötet, amely 1981-ben az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Martos Béla nemcsak egyik szerkesztõje volt ennek a nagysikerû munkának, melyet hamarosan North-Holland kiadó angol fordításban is megjelentetett, hanem a 13 tanulmány közül 4-nek szerzõje, kettõnek pedig társszerzõje volt.

    Ez a monográfia csak az elsõ állomás volt Martos Béla szabályozás-elméleti kutatásaiban. A gazdasági szabályozási struktúrák címû közgazdasági akadémiai doktori értekezésében, melyet 1985-ben sikeresen meg is védett, nemcsak mások eredményeit fejlesztette tovább, de kritikusan felülvizsgálta saját és Kornaival közös korábbi modelljeit is. Az értekezés Economic Control Strucutre: a non-Walrasian Approach címmel 1990-ben a North-Holland kiadónál publikálásra került.

    Tudományos tevékenysége nemzetközi elismeréseként gyakran hívták meg külföldre. Elõször Ford ösztöndíjasként, majd vendégprofesszorként tartózkodott az Egyesült Államokban, közben Rómában a FAO-nál tevékenykedett. FAO szakértõként demográfiai-mezõgazdasági tervezési modellt dolgozott ki fejlõdõ országok részére, amit Pakisztánban és Egyiptomban ki is próbáltak.

    Alelnöke az IFAC (International Federation of Automatic Control) Gazdasági Rendszerek Bizottságának (Economic and Management Systems Committee), tagja az Econometric Society-nek. Hosszú ideig részt vett az Econometrica folyóirat szerkesztésében. Tagja az MTA Operációkutatási Bizottságának. Alapító tagja a Magyar Gazdaságmodellezési Társaságnak és a Magyar Operációkutatási Társaságnak.

    Az elmúlt 30 év folyamán Martos Béla nemcsak saját munkájával törõdött, hanem példamutatóan aktív szerepet játszott a Magyar Közgazdasági Társaság Matematikai-Közgazdasági Szakosztályában, annak rendezvényein. Mindenekelõtt a szakosztály SZIGMA folyóiratát szerkesztette 1969-es megjelenésétõl kezdve 20 éven át nagy odaadással, és nemzetközi mércével mérve is magas színvonalon. A magyar közgazdasági életben máig meg nem honosodott módon a SZIGMÁnál két névtelen lektor alapos véleménye alapján megszûrt és átdolgozott cikkek jelentek meg az 1969-es indulás óta. Ez a szakmai igényesség is hozzájárult ahhoz, hogy a SZIGMÁban megjelent cikkeket a nemzetközi referáló folyóiratok (pl. a Mathematical Reviews) is rendszeresen referálják.

    Számos hazai és külföldi tudományos konferencia szervezésének volt részese, egyeseknek elnöke. Számos konferencián tartott elõadást. Iskolateremtõ munkásságának elismeréseképpen a Janus Pannonius Tudományegyetem 1991-ben díszdoktorává avatta.

    Martos Béla nyugdíjasként sem "tétlenkedik". Matematikusként a lineáris irányított rendszerek mûködõképes trajektóriáiról publikált cikket, közgazdászként pedig a hazai nyugdíjak egyenlõtlenségét elemzi új felfogásban és új módszerekkel.
 

Megjelent: SZIGMA  24 (1993) 91-94.