Kuhn

A Magyar Operációkutatási Társaság 1992. május 22-i közgyűlésén tiszteletbeli tagjává választotta H.W. Kuhn amerikai matematikust. A nemlineáéris programozás elméletében csak egy kicsit is jártas embernek nem idegen a Kuhn név. Az optimalitás szükséges feltételét megfogalmazó Karush-Kuhn-Tucker feltételt vélhetően mindenki ismeri. Kevésbé ismert azonban Kuhn munkásságának magyar vonatkozása: a hozzárendelési feladat megoldására kidolgozott egy algoritmust, amely két magyar matematikus, Egerváry Jenő és König Dénes eredményeire épül. Ezt a tényt örökítette meg Kuhn professzor azzal, hogy az említett algoritmust magyar módszernek keresztelte el.
Életrajzának rövid ismertetésével szeretnénk közelebb hozni Őt a magyar szakmai közvéleményhez.
Harold W. Kuhn életrajza

Dr. Harold W. Kuhn a Princeton Egyetem matematikai közgazdaságtan professzora. Főbb kutatási területei: lineáris és nemlineáris programozás, játékelmélet, kombinatorikus problémák, valamint a matematikai módszerek és technikák közgazdasági alkalmazásai.

Santa Monicában (Kalifornia) született 1925. július 29-én. 1949-ben házasságot kötött Estelle Henkinnel. Három fiúgyermekük és öt fiúunokájuk van. Kuhn professzpr 1944-46-ban a U.S. Army tagja volt, szolgálati ideje alatt japán nyelvi képzést kapott az "Army language Program" keretében a Yale Egyetemen.

1947-ben a California Institute of Technology-n B.S. fokozatot szerzett, majd beíratkozott a Princeton's Graduate School-ra, ahol 1948-ban M.A., majd 1950-ben Ph.D. fokozatokat szerzett. Princetoni tanulmányai közben instruktorként már részt vett a Matematika Tanszék munkájában.

Az 1950-51-es tanévben Párizsban folytatott tanulmányokat, mint Fulbright Research Scholar. A következő évben matematikát tanított a Princeton Egyetmen. 1952-ben docensi kinevezést kapott matematikában a Bryn Mawr College-on, ahol is hét éven át tevékenykedett.

1958-59-ben, mint a National Foundation ösztöndíjasa (Senior Postdoctoral Fellow) egy évet töltött a London School of Economics-on. Innen Princetonba tért vissza, ahol docensi kinvezést kapott matematikai közgazdaságtanban. 1963-ban nevezték ki professzornak. 1965-66-ban egy évet a római egyetemen töltött, mint a National Science Foundation (NF) ösztöndíjasa (Senior Postdoctoral Fellow), majd 1971-72-ben ugyancsak az NSF ösztöndíjasaként (Scxience Faculty Fellow) ismét egy évet töltött a London School of Economics-on.

Tanácsadóként különféle kormányzati szervek és számos társaság munkájában részt vett. 1961-től 1983-ig tagja volt a Mathematica, Inc. Princeton székhelyű kutató vállalat Igazgató Tanácsának. Fenti feladataiból következően számos kutatás vezetője volt. Néhány ezek közül:

tanulmány a nukleáris fegyverek biztonságáról és megbízhatóságáról (Az Atomenergia Bizottság számára),
megfigyelői rendszerek és a hasznosság elmélet metodológiája (a Fegyverzet Ellenőrzési és Leszerelési ügynökség számára),
közlekedési hozzárendelési modellek aggregációja (a Közlekedéstudományi Intézet számára)

Számos tudományos társaság, illetve szervezet bizottságaiban, illetve tanácsadó testületeiben tevékenykedett.

1953-54-ben a SIAM (Society of Industrial and Applied Mathematics) elnöke volt.
A Nemzeti Tudományos Akadémia Kutatói Tanácsának több éven át tagja, 1957-től 1960-ig pedig a Kutatói Tanács Matematikai Osztályának titkára volt.
1959-től 1962-ig választott tagja volt az Amerikai Egyetemi Professzorok Egyesülete Tanácsának.
Tagja a következő tudományos társaságoknak: American Mathematical Society, Mathematical Association of America, Econometrix Society.

1967-től 1971-ig tagja volt a Princeton Egyetem Tanácsadó Bizottságának. Az ebben az időben írt "Egyetemisták és az egyetem" című helyzetelemzése nyomán széleskörű változtatásokra került sor az egyetemisták egyetem-kormányzati kérdésekben való részvételét illetően. Ez alatt az idő alatt tagja volt a Princeton Egyetemi Közösség Tanácsának és első elnöke ezen testület Fegyelmi Bizottságának (Commitee on Rights and Rules).

Mint közgazdász alsóbb (undergraduate) évfolyamokon "price theory" és "managerial economics", felsőbb (graduate) éveseknek pedig "microeconomics", "trade theory" és "mathematical economics" című tárgyakat tanít. A matematikai közgazdaságtan cím- előadásait a metamatikai intézet hallgatói is látogatják. Matematikus hallgatók számára matematikai programozási kurzusokat is tart.

Tudományos publikációi közül külön említést érdemelnek a

nemlineáris programozásról (1950, A.W. Tuckerrel közösen),
az extenzív játékokról (1950),
a magyar módszerről (1955),
egy, a bimátrix játékok Nash equilibriumának meghatározására szolgáló algoritmusról (1959),
a Sperner-lemma általánosításairól (1960),
egy, polinomok gyökeinek meghatározására szolgáló algoritmusról (1974)

írt dolgozatai.

Szerkesztője volt (Albert W. Tuckerrel együtt) a "Contributions to the Theory of Games and Linear Ingequalities and Related Systems" című sorozat első két kötetének. Szerkesztője volt továbbá (G.P. Szegővel együtt) a "Mathematical Systems Theory and Economics" és a "Differential Games" című konferencia köteteknek. Szerkesztője volt a "Proceedings of the Princeton Symposium on Mathematical Programming" cím- kötetnek. Ez a szimpozium egy nagyon híres nemzetközi szimpozium sorozat hatodik konferenciája volt 1967-ben Princetonban. Számos tudományos folyóirat társszerkesztőjeként is tevékenykedett.

1980-ban Kuhn professzort (David Gale-lel és Albert W. Tucker-rel együtt) az Amerikai Operációkutatási Társaság John von Neumann Theory Prize-zal tüntette ki. 1982-ben Guggenheim tagságot kapott. 1992-ben az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia tagjává választották.

Kuhn professzor jelenlegi tudományos munkássága elsősorban a játékelmélettel kapcsolatos. 1987 júniusában Capriban igazgatója volt egy nyári iskolának (NATO Advanced Study Institute) "Games with Incomplete Information and Bounded Rationality" témában. Egy 1953-ban elkezdett témához való visszatérésként 1991-ben az asszimetrikus 6-városú utazó ügynök probléma politopja határoló lapjainak teljes leírását adta meg H.Trotterrel közösen.

1992-ben a Magyar Operácikóutatási Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.

Megjelent: SZIGMA 23 (1992) 125-127.