Kedves Emil,
Mély megrendüléssel értesültünk hirtelen halálodról, és most fájó szívvel állunk itt, hogy búcsút vegyünk Tőled és elkísérjünk utolsó földi utadra. Búcsúzok Tő-led a Miskolci Egyetem Matematikai Intézetének munkatársai nevében.
Tíz évet dolgoztál a Miskolci Egyetemen, ahol a Számítástechnikai Tanszék tan-székvezető professzora voltál. Tiszteltünk és szerettünk szakmai tudásod és em-beri kvalitásod miatt.

Engedtessék meg nekem, hogy személyes emléket idézzek fel: a 70-es évek kö-zepén kezembe került az általad írt "Hálózati folyamok" c. könyv, amely alap-műnek számított az Operációkutatás szakterületen. Szinte alig tudtam letenni, elkápráztatott az a logikus felépítés, tökéletes precizitás, amely a könyvet jelle-mezte. A könyvben nem csak a puszta ismeretanyag szerepelt, hanem nagyban hozzásegítette az olvasót az ismeretek elsajátításához. Kíváncsivá tett a könyv, hogy ki lehet az az ember, aki ilyen tökéletesen érti a szakmáját és azt át is tudja adni másoknak. A sors kegyes volt hozzám, mert néhány évvel később szemé-lyesen is találkozhattam Veled. 1979-ben megpályáztad a Miskolci Egyetemen a tanszékvezetői állást és én gyakorlatvezető lehettem Melletted. Örültem, amikor kiderült, mindketten a Rábaközben láttuk meg a napvilágot: Te Kónyban, én Szanyban születtem. Bíztattál, hogy doktori, majd kandidátusi disszertációt ír-jak, Te voltál a témavezetőm. Sokat tanultam Tőled szakmában, emberségben. Köszönöm Neked!

Természetesen segítetted többi beosztottad, kollégád tudományos előrehaladását is. Sok tanszéki kolléga készítette egyetemi doktori disszertációját vezetésed, irányításod alatt, sőt a Miskolci Egyetem más tanszékeinek több oktatóját is Te indítottad el a tudományos pályán. Emellett más egyetemek oktatóinak, sőt kül-földi aspiránsoknak is voltál a tudományos vezetője. Ő nevükben is köszönetet mondok az önzetlen munkádért.
Mint tanszékvezető nemcsak az utánpótlás neveléssel foglalkoztál. A miskolci tartózkodásod alatt indult el egyetemünkön a közgazdászképzés, a Gépészmér-nöki Kar Géptervezői Szakán a Folyamattervező ágazat. Te dolgoztad ki az Operációkutatás tantervét és indítottad el az oktatását az új szakokon. Fontos feladatnak tartottad, hogy a hallgatók kezébe igényes oktatási anyagok kerülje-nek, így születtek meg a tanszéken a jegyzetek és oktatási segédletek. Az angol nyelvű képzéshez is készítettél kollégáiddal segédletet. A sok adminisztratív fel-adat mellett sohasem sajnáltad az idődet arra, hogy kollégáiddal leülj beszélget-ni, megvitatni a szakmai kérdéseiket. Tanszéki irodád, otthoni dolgozószobád aj-taja mindig nyitva állt az érdeklődő kollégák és diákok előtt, sokszor ezek a be-szélgetések az éjszakába nyúltak. Mérnök és matematikus voltál, így a mérnö-kök is sokszor felkerestek és Te nekik is önzetlenül segítettél.

Egész munkásságodra jellemző volt az elméleti tisztaság, az egyszerűségre való törekvés, mérnöki-matematikusi kettős éned hozzásegített ahhoz, hogy megta-láld az arany középutat a matematikai absztrakció és a közérthető, oktatásba is bevihető tárgyalásmód között. Széles látókörű, egyedi szintetizáló képességed volt. Életpályádat az is jellemzi, hogy a legújabb kutatási eredményeket az egye-temi oktatásba azonnal átültetted.

Bizonyára fárasztóak voltak az utazások Miskolc és Budapest között. A fárasztó utazásokat biztosan elviselhetőbbé tette, hogy tudtad, mindig szeretettel várnak ott, ahová érkezel. Miskolcon a kollégák várták milyen új ötleteket találtál ki, mik a tudományos hírek Budapesten. Otthon pedig drága jó feleséged és aranyos lányod örültek érkezésednek.

Életed során kétszer okoztál fájdalmat, egyszer mikor elhagytad a Miskolci Egyetemet, de ez elviselhető volt, mivel nem jelentette azt, hogy a kapcsolatok megszűnnek. Megértettük, hogy így többet tudsz családoddal lenni. Visszamen-tél az Alma Mater-hez, ahol első diplomádat szerezted, ott kezdted el oktatói munkádat és onnan mentél a jól megérdemelt nyugdíjba is. Többször megláto-gattunk és Te mindig szeretettel fogadtál bennünket és megbeszélhettük Veled szakmai kérdéseinket.
A másik fájdalom sokkal nagyobb: már személyesen nem kereshetünk fel, már nincs több földi találkozás.

Kedves Emil,
Köszönjük, hogy voltál, hogy ismerhettünk, szerethettünk, hogy Te is szerettél minket. Szívünkben örökké élni fogsz.
A Feltámadás reményében búcsúzom Tőled, nyugodj békében.